Reggel arra ébredtem hogy egy szigeten vagyok egyedül. Sehol senki. Úgy döntöttem körbe nézek. Semmi. Ez furcsa. Fel akartam repülni de ekkor visszaestem. Mi mi ez? A nem volt fél farkam meg! Jézusom!-kiáltottam el magamat. Jó j semmi baj!-gondoltam. Úgy is tudok fát mászni. Felugrottam a mellettem lévő nagy fának az ágára majd feljebb és feljebb ugráltam. Egyszer csak elkezdtem csúszni és csúszni! Ne ne ne!! Majd egy hatalmas puffanás a földön. Nem bírtam felkelni. És egy ismerős mély rekedt hang hallatszott mögülem. A családod megölte a családomat! Ezért én is megöllek hisz így igazságos! Ekkor még nem tudtam ki az de nem is ezen gondolkoztam. A szemem csukva volt. A lábaim nem mozogtak. Nem tudtam mozogni. Ekkor fogatlan hangját hallottam. Kinyitottam a szemem de ő rám sem nézett. Arra a valamire koncentrált ami mögöttem volt. Egyszer csak gnúvad hangot hallottam. Fogatlant ez irányítani kezdte. PEDIG ALFA! Egyszer csak elkezdett felém közelegni. Meg akart lőni de én is alfa hangot adtam ki! igaz csak nyögve. Majd egyszer csak valami nagyon erősen fejen vágott. A fejem min egy kő úgy esett vissza a földre. Nem éreztem semmit. Egy kb 30 perc múlva észhez tértem és kinyitottam a szememet. Be volt kötözve a szám hogy ki se nyithassam. A lábaim is.Egyszer csak Drákót láttam meg. Egy hegyes bot volt nála. Úgy húzott mint egy darab ruhát. Mégsem éreztem semmit. Egyszer csak megláttam egy szakadékot. Majd láttam hogy beledob és azt üvölti nekem hogy : GYILKOS!! nem is egyszer. és egyre hangosabban. DE én nem öltem meg senkit! Elment. Én ott feküdtem. Gyerünk gyerünk valami tervet találjunk ki! Leszedtem csak nehezen a szájzárat majd letéptem a lábaimról a köteleket. Fel akartam állni ekkor visszaestem. Ránéztem a lábamra. Egy nagy sebhely volt rajta. Mely hosszan lenyúlt a térdemtől a lábfejemig. Mégis próbálkoztam. ... Felálltam majd sántikáltam. Egy fél nap múlva megint láttam leugrott hozzám én a sötétben voltam. Elkezdett felém jönni. GONDOLKOZZ KÉKFÉNY - futott át az agyamon.Ott volt mellettem. Visszatartottam a lélegzeteimet. És csukva volt a szemem. Azt hitte halott vagyok! Elindult felfele azon az omláson ahol ledobott engem. Én ekkor nagyon ideges lettem. Majd nagyon halkan de elindultam felé sántikálva. Ekkor hihetetlen nagy erő gyűlt össze bennem és meglőttem a kezét! Egy hatalmas üvöltést hallottam majd azt a kis lyukat betömte valami nagy sziklával! Nagyon sötét volt. És egyszer csak elkezdett a szemem a farkam meg stb világítani.
A fejem odavonzotta a lábamat a számhoz ( XDD ) és a nyelvemmel megnyaltam a sebemet. Abban a pillanatban beforrt! *O* MI a ??,Másnap ....
:
Épp egy halat ettem meg mikor valaki beesett. Azt hittem Drákó, de nem ő volt! Elkezdtem felé futni.
Láttam hogy megijedt. Bemutatkozott és adott egy halat.Majd felszerelt rám egy műfarkat.én hagytam hogy megsimogasson. Elnevezett kékfénynek. ÉN kivittem a lyukból őt. 1 2 3 1 2 3 ezeket a számokat ismételgették hablatyék. Majd hirtelen felugrottam. Mindenki a szívét szorította annyira megijedtek! Ez csak egy álom volt!!! De de de ez ... - és ekkor nagyon mérges lettem. Hát így történt! Fogatlan odajött mellém és megkérdezte : mi??? Majd elmondom. Feleltem türelmetlenül. Leugrottam az ágyról majd összeestem a földön. Ahj már megint?? - kérdeztem magamtól idegesen. Majd becsuktam a szememet és láttam a lábamon a sebet. Megnyaltam. És mint régen begyógyult *O* Nah mindegy. Hablaty szállj fel fogatlanra! Rebi te Viharfényre! Zsófi te rám! Megyünk! De hova?? - kérdezték kórusban. VALAHOVA! - feleltem idegesen. Oké ... Mindenki ledöbbentem nézet mert a seb begyógyulása és a mérges hangom ... Itt nincs összefüggés mondta rebi. Megyünk Tomiéhoz! - mondtam. Fényes is jött tomival. Itt mindenkire lesz szükség! Miért? -kérdezték. Mert legyőzzük drákót! Nem nem Kékfény! hazamegyünk ő elbánik velünk. Majd a műfarkamat a nyereggel átváltotta. Így nem tudtam egyedül repülni. Ő irányított engem. Visszafordított. Nem tudtam mit kezdeni. Mégis csak arra kell mennem! Így hát összecsuktam azt a farkamat amelyiket én irányíthatok ( Az ami még meg van ) És elkezdtünk pörögni. Jó jó de akkor legalább készüljünk fel. Rendben!- mondtam. Majd hazamentünk és lefeküdtünk. Este elmondtam mindenkinek amire csak most emlékeztem vissza! Ők is hogy miért volt seb a lábamon.
