Kékfény szeméből a világ

Ma felkeltem és megláttam hogy Zsófi kinyitotta az ajtót és fogatlan jött be szó nélkül.  Köszöntem neki - szia fogatlan! Épp hozzátok indultam, vagy is hát hozzád...-kezdtem. Bocsánatot akartam kérni - mondtam. Igazából pont ezért jöttem, és semmi baj - mondta fogatlan. Csak békülj ki Viharfénnyel, mert nem tehet semmiről. Az én hibám volt, de ezt most hagyjuk.-mondta. Nem érdekel - már elkezdtem ideges lenni. Ekkor belépett Viharfény.
-Figyel Kékfény hallgass meg, én nem akartam semmi rosszat...-kezdte de nem tudta befejezni, mert elrepültem. Majd hallottam hogy beszélgettek még. Erre begyorsítottam! Hátranéztem és megláttam Viharfényt ekkor már nagyon kínosan éreztem magam! - hova bújjak hova bújjak ez járt a fejemben.

Majd ekkor Fogatlanék is elkezdtek repülni felém.  Remek - gondoltam magamban.

Ohh itt van egy erdő! ekkor előtört egy ideges suttogó halál a földből mintha engem várt volna. Mire odakaptam a fejemet erős szúró fájdalmat éreztem a szárnyamban. Aúúúúú. Majd megláttam hogy azt a szúrós farkával csinálta. Majd nekivágott a fához még mindig harcolni akartam de nem tudtam felálni. Hirtelen nagyon álmos lettem.Majd lecsukódtak a szemeim. Márcsak a zajokat hallottam egy plazmabombáét. Bumm! bumm! Majd mindha láttam volna a suttogó halált éreztem ahogy elmenekült. Majd Hallottam valakik sírását és éreztem a kétségbeesésüket. Eddig bírtam nem éreztem semmit rengeteg sötétségben voltam. Majd felébredtem. Iszonyúan fájt a fejem a lábam a szárnyam. Úgy néztem ki mint egy mumia! :D Láttam Zsófit amint épp megcsinálta fogatlan farkát és fogatlan elkezdte nyitogatni, csukogatni.Mikor megláttam Viharfényt, összeszűkült a puppillám majd  kirepültem. Kezdhettük előröl! - hallottam ezt. Fogatlan jött utánam. Én nem bírtam azt az iszonyú fájdalmat. Összecsukódott az egyik szárnyam. Elkezdtem zuhanni majd nem is érdekelt hogy mi történik velem. - így zuhantam majd fogatlan elkapott és letett a földre- ránéztem és egyet morogtam- hogy köszönöm. :/ mondtam kedvetlenül.

Fogatlan visszamorgott hogy szivesen de figyelj -megint elkezdett beszélni! : - Aznap éjjel, én feküdtem Viharfény mellé, mert mindent elmondott, hogy mindenki rád bukott, ő meg el volt hanyagolva. Az én hibám, üvölthetsz velem, csak béküljetek ki.-kérlelte.-Nem fogok üvölözni, ha ezt elmondjátok össze se veszünk. Ez az egész egy nagyon-nagy félreértés.-mondtam kedvesen. Visszarepültünk, és kibékültünk. Min a hárman beleegyeztünk, hogy hármunk között csak barátság marad mindörökre.Én nagyon szomorú voltam hogy ezt m!ndta majd otthon lefeküdtem nagyon boldogtalanul. Fogatlan beszállt az ablakon és morgott egyet- oda sem néztem. Fogatlan odasétált mellém majd odabújt hozzám *------------------* !!! És elkezdett vitázni!De nem is igaz idegesen feláltam majd lefeküdtem újra :( Sajnálom mondtam. -Ő erre elkezdett nevetni. Mi ezen a vicces??- kérdeztem idegesen. Az hogy szeretlek <3 - mondta nagyon kedvesen és elpirult majd engem nézett. Ö ööö Öööö hh ÖÖÖ ŐŐ majd nagyon elpirultam és szóhoz sem jutottam. Tudod mit? -kérdezte. Mit? -kérdeztem. Majd ő nem mondott semmit és belenézett egy pillanatra a szemembe. Én is ránéztem majd megint megkérdeztem. Na mit???
Majd ő megcsókolt és úgy voltunk vagy 1 percig. *------------* 
Majd szépen elvette a fejét majd megnyalt. <3 szretlek kékfény majd megint megcsókolt. *------* . Én imádlak majd az egész estét így töltöttük.